Tisztelt Doktor Úr! Tavaly áprilisban altatták el a 17 éves palotakutyámat,daganatos betegsége miatt az utolsó 1 évben szinte mindennap Pestre jártunk vele kezelésre,szteroidokat kapott,jó orvosok vették körül de sajnos a kis öreg szervezete már nem bírta és úgy döntöttünk ha kell akkor szépen és humánusan elengedjük őt,hogy ne szenvedjen.Csakhogy egyik pillanatról a másikra,hirtelen vérezni kezdett és sírva kakilt,fájdalmai voltak,ezért mivel vidékiek vagyunk,nem mertük bevállalni a másfél órás autóutat és elvittük ide a helyi állatovoshoz altatásra,mert nem akartuk,hogy szenvedjen.Nagyon rossz döntés volt de sajnos nem gondoltuk,hogy ez az orvos egyetlen injekciót ad neki a szíve tájékába…abban a pillanatban pár másodpercig nagyon keservesen felsírt…azután csendben elaludt a karjaimban.Az orvos azt magyarázta,hogy “A szuri fáj de hamar kikapcsolja az agyat és utána leáll a szíve…de mivel idős…10-15 perc!”Így is történt,csendben elaludt.Csakhogy én azóta sem értem,miért nem bódította el először,mert altattak még 13 évvel ezelőtt egy boxeremet és Őt előtte elaltatták.Az lenne a kérdésem Tisztelt Doktor Úr,hogy nagyon fájt a kiskutyámnak ez az injekció?Engem ez lelkileg annyira megviselt,hiszen olyan volt,17 évig,mint a gyerekem.Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm.Anna
Kedves Gazdi!
Nagyon nehéz helyzet ez, hiszen Ön több, mint féléve nem tudja feldolgozni ezt a nehéz történetet.
Szerintem a legjobb, amit tehetünk, ha megpróbáljuk megérteni, ki miért tette, amit tett.
A kolléga még a régebbi iskola szokásait követte- egyetlen injekció a szívbe, és gyorsan elmúlik minden fájdalom. Régebben még nem voltak olyan jó, gyors altatószerek, mint manapság, amelyeket vénásan beadva pillanatokon belül elaszik a beteg- ráadásul egy rossz keringésű, nagyon beteg állatnak néha nehéz jó vénát találni. A bőr alá beadható altatóknak több idő kell, míg kifejtik a hatásukat, közben nyugtalanság, mindenféle nehéz tünetek mutatkoznak, ezt sem könnyű végignézni. Gondolhatta a kolléga, hogy így legalább egyetlen szúrást kell csak elviselnie, és megszűnik minden kín.
Ön, ha nem egy ilyen érzelmileg nagyon megterhelő helyzetben lett volna, minthogy majdnem gyermekként szeretett társát kíséri végső útjára, megkérdezhette volna, hogyan fog lezajlani a dolog, de mivel már volt egy tapasztalata arról, hogy csak az altatás után kapja meg z utolsó injekciót, ezért teljesen érthető módon nem kérdezett.
Kicsit nyilván fájt az injekció, de mindez szerintem semmi ahhoz a fájdalomhoz képest, amitől végül megszabadították a kutyust. Ön mindent megtett érte, boldogan élt vele, amíg lehetett, nagyon szerette, majd betegségében sem mondott le róla, időt, fáradtságot, pénzt nem kímélve kezeltette, és mikor eljött az ideje, nem akarta, hogy csak Ön miatt többet szenvedjen. Nehéz volt látnia, ahogy elment, de ezt nyugodtan megbocsáthatja magának, mert ez is csak azt bizonyítja, hogy mennyire szerette!
