Kedves doktor(nö)! Két kérdésben szeretném a véleményét, ill. a tanácsát kérni. Az egyik a 2 hete, 1 évesen elpusztult (bichon)kiskutyámmal kapcsolatos.A kutyust 7 hónapos korában mütötték PDA-val a B-pesti Szent István egyetemi állatklinikán. A mütét sikeres volt,az azutáni vizsgálatok szerint csak egy enyhe bal kamra tágulás maradt fenn nála, amivel a kiskutya továbbra normális életet élhetett volna. Alig fél év után újabb mütéten esett át, ezúttal kétoldali gégebénulást diagnosztizáltak nála. A tünetek ijesztőek voltak, sípolva, krákogva kapkodta a levegöt izgalom hatására, de a hideg levegö meg a szél is kiváltott nála fulladásos rohamot.A műtétkor csak a gége egyik felén végeztek tágítást, a félrenyelés elkerülése végett. A mütét utáni napon elvihető volt a kutyus, hazavittük (Austriában lakunk). Allítólag a kórházban evett, ivott, de velünk sem az úton aznap, sem másnap nem fogadta el a vizet sem. Csúnyán hörgött és köhögött, de ezt a mütét utáni természetes állaptnak tudtuk be. Aznap délben(tehát a műtét után a 3. napon), a férjemmel volt otthon, én délben jöttem haza, amikor meglátott, örült nekem, és abban a pillanatban rátört egy fulladásos roham. Perceken belül az álltorv. rend.-ben voltunk vele, de az orvos nem tudott mit csinálni , csak hogy oxigén alatt tartotta, de a roham nem szűnt. Lehetetlen volt elvinni bárhova máshova abban az állpotban. Több mint 3 órán keresztül néztük a szenvedését és reméltük hogy helyrejön (ezalatt többször hányt, barnás váladékot is), végül az orvos kérte hogy engedjük elaltatni. Azóta nincs nyugtunk, nem értjük mi történt, magamat hibáztatom, hogy én váltottam ki a rohamot nála, mivel nekem örült! Arra is gondolok hogy ha esetleg még a kórházban lett volna, ott megmentik. azt sem lehet tudni mi okozta a gégebénulást, annyit tudunk, hogy a kutyus pici korától rekedten ugatott és fáradékony volt, de mindezt a szívbajának tudtuk be. tudom hogy a “ha”-val meg a “lett volna”-val nem hozom öt vissza, de addig nem tudom lezárni magamban az egészet amíg nem találok egy elfogadható magyarázatot, addig mindig arra fogok gondolni, hogy meg lehetett volna menteni valahogyan, de mi nem tettünk meg eleget érte.
A másk kérdésem az újdonsült 9 hetes családtagunkra vonatkozik (máltai bichon), egyrészt, hogy hogyan kaphatnék garanciát arra hogy ilyen bajok nem fognak elöfordulni vele is (őt tenyésztőtől vettük), másrészt az etetésével kapcsolatban. A picit konzervvel kezdték etetni(jó minöségü, Royal Canin), de én jobb szeretném az ugyancsak R. C. száraztápra szoktatni, ezért vízben megpuhítva adtam neki, de egy nagyon picit ment a hasa tőle. Ugy hogy rendeset kakilt, azután rögtön egy kicsit hígat is. Baj ez? Es hogyan kell áttérni a száraztápra, illetve hogyan és mit kapjon, áztatottat, vagy törjem még apróbbra a szárazat? Vigyázni akarok rá, hogy minden rendben legyen, mert már nagyon félek a korábbi tapasztalatok után. Nagyon köszönöm türelmét és válaszát, maradok tisztelettel.
Kedves Gazdi!
Részvétem a kiskutya miatt. Azt mindenképpen elmondhatom, hogy leveléből teljesen egyértelmű, hogy Önök mindent megtettek érte- kezeltették, megműttették, rohantak vele segítségért, mikor kellett. Úgy tűnik igen terhelt genetikai állomonnyal jött a világra, de nagyon szerencsés volt, hogy ilyen gondoskodó gazdák jutottak neki.
Sajnos garanciát senki sem tud adni, hogy nem lesznek bajok, viszont a jónevű, gondos tenyésztők genetikailag egészséges, “szűrt” tenyészállatokkal dolgoznak, erről van igazolásuk is. A helyzet az, hogy a legtöbb betegség, veleszülettett vagy örökletes is csak később okoz panaszt. A legjobb, ha megpróbálnak minél pozitívabban állni a új kiskutyához, beadatni az összes oltást, féreghajtót, bolha ellenes szert és nem túl sokat aggódni. A száraztápra való átszokást fokozatosan kell megejteni, először hozzákeverni a régihez, beáztatni, akár széttörni is lehet. Minden tápváltás járhat hasmenéssel, főleg ilyen fiatal kutyánál, ha több napig is tart, akkor forduljanak állatorvoshoz. Az egészséges táplálásról olvashat még ITT.
