Tisztelt Doktor Úr/ Nő! Egy gyönyörű, okos és szerető sarplaninac kutyusnak vagyunk a gazdái (most volt 3 éves). Kertes házban lakunk és nagyon- nagyon szeretjük, vigyázunk rá. Sajnos nem ivartalanítottuk, amit már talán lehet picit bánunk, mert az utóbbi időben többször tapasztaltuk, talán az álvemhesség, v. v.mi hasonló tünetnek, hangulatváltozásnak a meglétét. Ilyenkor kb. 1 hétig nagyon búskomor a kedve, alig eszik, és a legtöbb esetben ha kap v.mit azt cipeli a szájába és sír, nyüszög közben. Kb. másfél évvel ezelőtt kezdődött el, amikor kapott két db. plüss állatkát, gondoltuk örülni fog és szívesen játszik majd velük (mert az apportírozás is elég ügyesen megy neki, holott erre a fajtára nem jellemző ez). Egyszóval ezeket a plüss állatokat úgy védelmezte és cipelte a szájában, miközben rendületlenül sírt, mintha csak a kicsinyei lennének. Így inkább elvettük tőle ezeket. Azóta bár nem keresi, de néha bizonyos időközönként rövidebb időszakra rátör a búskomorság, depressziós hangulat. Mitől lehet ez? Befolyással van-e talán az is, hogy évente 3 alkalommal szokott tüzelni? Normális dolog-e, főként ilyen nagy testű kutyánál az évi 3x-i tüzelés? Tavasz, nyár, ősz, 4 havonta. Illetve a legutóbbi alkalommal azt vettem észre, hogy talán nem volt szokványos ez a tüzelés, mert egyetlen egy fiú kutya sem jelent meg a kapunál, míg szemben ősszel több udvarló is próbált bejutni hozzá. Tehát arra akarok kilyukadni, hogy talán az évi 3 alkalomból, egy nem szokványos tüzelés nála. Szükséges lehet-e egy alaposabb kivizsgálás, Ön szerint normális dolognak tekinthető-e az évi 3x-i tüzelés? Vagy talán v.mi betegség áll a háttérbe? Köszönettel
Kedves Gazdi!
Nem, általában nem tekinthető normálisnak az évi 3 tüzelés. Az álvemhesség egy fiziológás dolog, vagyis nem rendellenes, de az emlők megduzzadnak álvemhesség alatt, és fogékonyabbá tehetik az emlődaganatokra. Mivel a kutyák életük végéig tüzelnek, ráadásul úgy tűnik, hogy ő sem viseli túl jól a dolgokat.
Egy alapos kivizsgálással kellene kezdeni- hüvelytükrözés, hasi ultrahang vizsgálat, szükség esetén vérlabor, és ez alapján dönteni, hogy szükség van-e beavatkozásra. Az ivartalanítást mindenképpen megfontolnám az Önök helyében, de ezt is a legjobb ha megbeszélik kezelőorvosukkal. (Gondolatok az ivartalanításról című cikkünket elolvashatják ITT.)
