Tisztelt Doktornő!
Imént olvastam itt egy választ önöktől ,amit egy cisztás veséjű idős cicához írtak.
Az én cicusom 9 éves 4 éves kora óta van nálam, azota mindig hányós, esetenként hasmenéses volt. Nagyon félős, érzékeny kis gyönyörűség. Ahogy hozzám került (igen rossz állapotban vettem át, megsajnáltam), rögtön kórházba vittem Budapesten a Fuzivetbe, ahol azt mondták ciszta van a veséjében azért hány, de más baja nincs és lehet ez élete végéig így marad, lehet más bajt nem okoz. Akkor belenyugodtam ebbe, az óta a Royal canin gastrointestinal tápot eszi, ill. fél éve a Virbac gyomorproblémás cicáknak ajánlottat. Sajnos az évek előre haladtával egyre rosszabb az állapota, még többet hány, nagyon sovány, kedvetlen és egyre több, sokszor csak injekcióra múló hasmnése van. Most 9 éves és kórházba vittem újra kivizsgálásra ahol azt mondták veleszületett policisztás vese, máj és már sajnos hasnyálmirigy, felismerhetetlen szervekkel…. Úgy tűnik végstádiumba érkeztünk….
Olvasom mindenho lez gyógyíthattlan és sajnos már túl vagyunk azon az időn, amikro bármit is tehetnénk….bár vettem vesekímélő tápot most, amitől még jobban hányt pár napig, de most 2 napja már semmit sem eszik. ki se jön a kis odujából, úgy látom vége lassan. Nem akarom, hogy szenvedjen, tudok valamit tenni érte? Van valami amit kipróbálhatnék? Említette hogy önök is benne vannak egy kutatásban ebben a témában (ez 2021-ben volt), mivel tudom, van valami amivel a fájdalmát enyhíteni tudom? Esetleg valami alternatív mód? Miért nem lehet erre kapni valamit, hogy ne kelljen ilyen méltatlanul elmennie, olyan rossz ez a tehetetlenség! Köszönöm a válaszát!
Leírása alapján sajnos egyet kell értenem állatorvosai megállapításával, azaz a cica a betegség végstádiumába érkezett, és otthoni körülmények között nem látok lehetőséget állapotának megtartására, vagy főleg annak javítására.
Kezelő orvosai, akik ismerhetik a cica friss laborértékeit, és látják a laboradatok és a cica állapotának változását az utóbbi időben, jobban megítélhetik, hogy kórházi körülmények között, intenzív infúziós és gyógyszeres kezeléssel lehet-e még érdemleges javulást elérni, lehet-e a betegség zajlását elfogadható életminőség mellett lassítani. Attól tartok, hogy sajnos erre a kérdésre is nemleges a válasz.
Sajnos a mai napig emberben és állatokban is többféle rosszindulatú és akár nem-onkológiai betegség is gyógyíthatatlan. Előrehaladott, letörési szakaszban a betegek életminősége rossz, fájdalmakkal és/vagy rossz közérzettel küzdenek, és ezen nem, vagy csak alig lehet javítani. Ebben a helyzetben, attól tartok, hogy az eutanázia az, amit utoljára még megtehet a cicáért.
