Tisztelt Doktornő/Doktor Úr!
November elején találtunk egy egyedül bolyongó kiscicát egy főút mellett, akit a párommal befogadtunk, azonnal állatorvoshoz vittünk, féreghajtottunk. Ekkor a cica olyan 4-5 hetes lehetett. Az elképzeléseink ellenére a cica az első naptól nagyon bújós, barátságos volt velünk. Egyáltalán nem fújt, csak evés közben morgott, ami érthető volt. Nagyjából egy hét múlva már evés közben sem morgott többé. Az első éjszakától velünk aludt, nem bújt el, hanem követett minket mindenhova és nyávogott, ha egy percre is egyedül hagytuk. Azóta is az életünk legcsodálatosabb része. Azon kívül, hogy játék közben imád harapni, illetve harapással, “támadással” jelzi a játékigényét (amiről plüssjátékra, egyéb játékra való átirányítással próbáljuk leszoktatni), semmi problémánk nincs vele itthon. Az idegenekkel is kedves. Nem bújik el a vendégek elől, nem fúj rájuk, hanem kíváncsi és játékos mindenkivel.
Éppen ezért hatalmas sokként ért minket, hogy amikor egy héttel ezelőtt elvittük őt újra orvoshoz (ahol kicsiként remekül viselkedett), hogy megkapja az első oltásait, teljesen kikelt magából. Az orvos több asszisztens segítségével sem tudta lefogni, mindenfélével próbálkoztak, de nem bírtak vele. Tombolt, rombolt, fújt, vicsorgott, karmolt, harapott, morgott, vergődött. Én el is hagytam a termet, mert nem bírtam nézni. A vakcinát már felszívták, de nem tudták beadni, ezért kaptunk egy nyugtató kapszulát, amelyet másnap kellett neki beadni, és kábultan kellett (volna) visszavinnünk. A nyugtató nem hatott, vagy nem eléggé, és másnap már ki sem tudták venni a hordozóból. Ekkor gázzal kábították el és úgy be tudták adni az oltást, de a procedúra közben felébredt és az orvosok állítása szerint úgy viselkedett, mint egy vadonélő felnőtt ragadozó állat. Hangsúlyozom, hogy most kb. 3 hónapos. Mindenki nagyon le volt döbbenve, hogy így viselkedik egy kiscica.
A hosszú bevezetés után a kérdésem az lenne, hogy milyen kilátásaink vannak egy ilyen cicával? Az oltás beadása előtt leukózis és macska AIDS tesztet szerettek volna elvégezni rajta, és a szőrvágógép hangjától tört el nála a mécses. Előtte az általános vizsgálatot még szépen engedte. Az egész procedúra után hosszasan beszélgettünk az orvossal, aki azt tanácsolta, hogy ne vigyük többet orvoshoz, ha nem muszáj, és az oltásokat sem feltétlenül ajánlja, ha állandóan el kell kábítani. Azóta nem hagy nyugodni a gondolat, hogy talán ők nem voltak elég felkészültek és tapasztaltak. A környékünk legjobb rendelőjébe vittük a cicánkat, csak a legjobbat akarjuk neki. Ezért nagyon elkereserít a gondolat, hogy talán örök trauma érte őt. Rettegünk, mi történik, ha beteg lesz, ne adj’ Isten fertőzött. Hogy fogják őt ellátni? Ismernek esetleg olyan helyet, ahol tudnak kezelni egy ilyen cicát? Menthető még ez a helyzet?
Utólag jutott eszembe, hogy talán egy kis simogatás, jutalomfalat, egy kis kedveskedés teljesen más irányba terelhetett volna mindent. Csak erővel próbálkoztak. Bízom benne, hogy van olyan orvos, aki képes őt kezelni és még nincs minden veszve.
Mi a véleménye? Előre is hálásan köszönök a kiscicám nevében bármilyen tanácsot, megjegyzést. Jelenleg nem tudjuk, hogy fogja megkapni a második adag védőoltást, mert ahova eddig jártunk vele, oda már nem vihetjük.
Köszönettel
Aggódó gazdi
Őszintén szólva, több, mint 30 éves gyakorlatunk során néhány hónapos kölyök macska esetében nem volt még hasonló élményünk, és egy kezünkön meg tudjuk számolni a felnőtt, kezelhetetlen macskákat is, ahol csak kényszerítő eszközzel, vagy bódításban lehetséges injekciók beadása, vagy vérvétel.
Én is azt gondolom, hogy ebben az állatorvosi rendelőben egyszeri, illetve néhány alkalommal szerzett rossz tapasztalata, emléke miatt küzd a kölyök macska minden erejével a vérvételek, injekciók beadása ellen. Lehet, hogy az előzmények elmesélése után egy másik helyen, más környezetben, más személyeknek, az akcióra felkészülve még sikerülhet együttműködésre bírniuk a kölyköt. A kezelőasztalon kis ideig történő barátkozás, simogatás, bizalomépítés, esetleg egy kis feromon párologtatás (Feliway) segíthet.
